Február 15-én fejeződött be Londonban a 2018-as Csapat Világkupa. Meglepetés a bajnoki címekben és a döntők végeredményében sem született. Mind a női, mind a férfi csapatok között a kínai válogatott nyert, a döntőkben pedig kifejezetten fölényesen. Szép játékot prezentálva mutatták meg, hogy még mindig ők a legjobbak. A következő összefoglaló, ahol Fan Zhendong megveri Tomokazu Harimotot, is mutatja, hogy mennyire összeszedetten, határozottan és energikusan játszanak a legjobb kínai játékosok.
Ugyanezt lehetett látni a nőknél is. Mindegy, hogy mennyire gyorsak voltak a japán lányok, a kínai Ding Ning mindig gyorsabb tudott lenni.
Néhány dolgot azért kiemelnék a versenyen látottak alapján. Például azt, hogy mind a nőknél, mind a férfiaknál Japán kaphatta az ezüst érmet, amiért nagyon megdolgoztak és meg is érdemelték. Látni lehet, ahogy a konzekvens, kemény munka meghozza náluk az eredményt.
A férfiaknál hiányzott Timo Boll a német válogatottnál. Amikor már az egyenes kieséses részben a németek a koreaiakkal találkoztak, akkor már Dima Ovtcharov sem állt asztalhoz, mert tudták nem fog ez menni.
Örülhettünk Ma Long visszatérésének a nemzetközi játékokhoz, hiszen a botrányos edzőváltást követő bonyodalmak után tavaly már nem játszatták az ITTF sorozatban. Jó volt látni hatalmas pörgetéseit, főleg a döntőbeli tudatos és érőszakos játéka közben. Viszont mintha a koncentrálással lennének problémái, többször is előfordult, hogy “egyszerű” labdákat ront, szervafogadásban nem remekel, egymás utáni pontokat sorozatban veszt. A kínai bajnokságban is kapott már ki ilyen problémák miatt az elmúlt pár hónapban.
Jin Ueda elődöntős élményeiről már írtam, de Liam Pitchford az angol válogatottból is remekül játszott, örömmel néztem, ahogy Fan Zhendongnak meggyűlt vele a baja. A legszebb meccsét az angol szerintem Tomokazu Harimotoval játszotta – a kiabálós, japán fiatalember szinte csak a labdát szedte. Így őt kiütnie, már régen nem sikerült senkinek. Jó szórakozást!